Az IEA Firenzében rendezte meg 20. kongresszusát 2018. augusztus 26-30. között. A MET is ott volt. Folytatás:
A szerdai indító plenáris előadás a hadi ergonómiával foglalkozott. Már a Krími háború kapcsán zajlottak kutatások, melyek eredménye, hogy 21 kg (a testtömeg ~30%-a) az a teher, amit katonák cipelni képesek. Az indiai előadó kiemelte, hogy a hátizsák optimalizálási fejlesztéseik nemcsak a katonák, hanem az iskolások számára is hasznosak. Hazája természeti sajátosságai miatt jelentős eredményeket értek el a magassági ergonómiai (hegyi betegség), illetve a szélsőséges klimatikus terhelés kutatásában. A testarányok és a gondolkodás különbsége miatt az európaitól eltérő alapokon kell a hadieszközeiket megtervezniük. A második, a betegbiztonság kérdésével foglalkozó plenáris előadásban az ISQua nemzetközi szervezet orvos vezérigazgatója kiemelte, hogy nagyon kevés került átvételre az ergonómiai ismeretekből, s ezért naponta százak halnak meg. Az egészségügyi ellátórendszerben számos akadály (felépítés, kultúra) gátolja a korszerű ergonómiai szemlélet megvalósítását. A komplex rendszerben szükséges a rugalmas alkalmazkodás (reziliencia). A következő kérdéseket érdemes feltenni (a betegnek is): Mit csináltunk jól? Okoztunk-e kárt? Megbízhatóan dolgoztunk? Összegyűjtöttek 21 olyan eljárást, ami működik. A betegbiztonság helye az ellátásban dolgozók között van, nem pedig a háttérben.
Az előző évek IEA/Liberty Mutual díjnyertes közleményei
A 2016-os nyertes a deréktájon fellépő erők egyszerű megfigyeléses és – a pontosabb és jóval munkaigényesebb – videó-alapú értékelését hasonlította össze. Az utóbbi pontosabban azonosította a csúcsértékeket mind egyéni mind csoportos szinten. A kumulatív dózisokat azonban az eszközök azonos mértékben tudták megbecsülni, s ez a lényeges, mert csak ez utóbbiak mutattak összefüggést a derékfájdalom kialakulásának kockázatával. Megjegyezte, hogy a hordozható eszközök elterjedésével most már nem olyan fáradtságos pontos adatokhoz jutni, mint amikor képkockákról kellett szögeket és erőket számolni. A tavalyi díjazott keresztmetszeti vizsgálatában a biomechanikai megterhelést és a pszichoszociális környezetet mérte fel rotált és nem rotált dolgozók között: kéztő alagút szindróma (CTS) kimenetel szempontjából. A 40%-nyi rotált dolgozónál mind a pszichoszociális kérdőívre adott válaszok, mind pedig a kéz aktivitást felmérő vizsgálatok kedvezőtlenebb értékeket mutattak. A rotálás szignifikánsan megnövekedett, 1,23-as esélyhányadost jelzett a CTS-re. Arra következtetésre jutott, hogy a rotálásba bevont munkák mind megterhelőek lehettek, így hiábavaló volt a rotálás. Az idei nyertes a NIOSH laikusok számára kifejlesztett használható ön-audit eszköz fejlesztéséről számolt be. Az ErgoMine papír alapú és telefonos alkalmazás a következő külszíni bányászati tevékenységeket tudja értékelni: zsákolás, teherautó töltés és karbantartás.
Mozgásszervi betegségek: expozícióértékelő módszerek
Elsőként az ismétlődő, kis erőkifejtéssel járó folyamatokat értékelő OCRA megfigyeléses módszert segítő lehetőséget mutattak be. A hordható eszközökből betöltött (többlet) információval könnyebbé és gyorsabbá vált az értékelés. A következő előadó arról számolt be, hogy sikerült olyan algoritmust alkotni, mely sima mozgóképfelvételről is jó találati aránnyal képes automatikusan azonosítani az állást, lehajlást, guggolást, járást és cipelést. A módszer alapja, hogy a program egy határoló négyzetet alkot a megfigyelt személy képe köré, s a szélesség/magasság arány alapján dönt. A módszer a tehermozgatási értékeléseket teszi jóval könnyebbé. Az ausztrál előadó egy keretrendszert vázolt fel, mely révén tanulni lehet a kialakult, munkával összefüggő mozgásszervi betegségekből. Irodalmi és rendszeres áttekintések révén balesetkeletkezési és tanulási modelleket képeztek, egységes nevezéktant határoztak meg. Ezt cégek gyakorlati jelentési rendszereinek vizsgálata követte, ahol a segítő és akadályozó tényezőket azonosították. A 98 oldalas jelentésből készült egy hétoldalas útmutató, önértékelő kérdőív. Az ontarioi mozgásszervi betegség megelőzési útmutató frissítése során elsőnek az előző, 2005-ös kiadványt értékelték és felmérték az igényeket. A mikro- és kisvállalkozásoknál tett látogatások megerősítették, hogy ezek meglévő ergonómiai ismeretei elhanyagolhatóan szerények. A fejlesztésbe ezért bevonták az érdekgazdákat. Végül egy felskálázható tervet készítettek, ahol a mikrovállalkozásokat egy rövid eligazító; a kkv-ket egy alapszintű útmutató; s a nagyvállalatokat egy átfogó útmutató segíti. Fejlesztettek egy informatív és gyakorlatias honlapot. Holland kutatók a húzás/tolás okozta vállízületi panaszok kockázatának értékelésére fejlesztettek eszközt. A szakirodalmi adatokból nem lehetett határértéket megállapítani az erőre és ismétlődésre. A kétlépcsős (minőség majd mennyiségi) értékelés ezért élettani adatokon alapul. Az eszköz validálása folyamatban van, további anyagokkal együtt elérhető a https://www.fysiekebelasting.tno.nl/en/ címen.
Mozgásszervi betegségek: tapasztalatok az egészségügyben
Kaliforniai ápolók közül sokan nem használják a rendelkezésre álló betegmozgató készülékeket. A többi eszközhöz képest a plafonlifteket nagyobb eséllyel használják, jó véleménnyel vannak róla, s közöttük ritkábbak a mozgásszervi betegségek. A következő előadásban kórházi és szállodai takarítók igénybevételét pulzusmonitorral vizsgálták. Az ágyazáson kívül nem volt nagy energiaforgalmú tevékenység. Az össztevékenység azonban meghaladta a (svéd) szöggyorsulási beavatkozási értéket. A szállodákban megterhelőbbnek tűnik a takarítás. A száz (elsősorban európai és ázsiai) keresztmetszeti vizsgálatot áttekintő tanulmány szerint az ápolók között 12 hónap alatt a következő gyakorisággal fordult elő az adott régió fájdalma: derék 57%; nyak 46%; váll 45%; felső végtag 29%; alsó végtag 38%. Jelentős változatosságot találtak az eredményekben. Eddig két közlemény jelent meg a DOSES prospektív vizsgálatról: dán idősgondozókat havi rendszerességgel SMS-ben kérdeztek derékfájdalomról (átlag 25 nap/év), illetve az ellátott páciensek profilja alapján egyéni betegmozgatási dózist tudtak becsülni. Az a meglepő eredmény jött ki, hogy a betegmozgatás nem volt összefüggésben a derékfájdalommal: ennek az oka az lehet, hogy Dániában nincsen segédeszköz nélküli betegmozgatás, minden szobában van plafonlift. Új-Zélandi nővérek között 12 hónap alatt gyakran fordult elő a derék (55%) és a váll (54%) fájdalma. A COPSOQ II és a TROPHI kérdőívek alapján úgy találták, hogy a gyors munkatempó, az érzelmi megterhelés, a segédeszköz nélküli betegmozgatás (miközben előírt lett volna a használata), a megfelelő eszköz, tér és tudás hiánya állt összefüggésben a mozgásszervi panaszok előfordulásával. Ezek alapján a fizikai és pszichoszociális összetevőket magukba foglaló, komplex megközelítésű betegmozgatási programokat ajánlanak megvalósításra. Egy laboratóriumi vizsgálat a motoros rásegítőrendszer (szervó) alkalmazását vizsgálta. Minél nagyobb az erő, annál több adaptációs időre van szüksége a kezelőnek ahhoz, hogy eléggé pontos legyen. A nem-lineáris rásegítés egy jó megoldás lehet.
Mozgásszervi betegségek kórélettana
A bevezető előadás az anyagismeret tudományának jelen állását ismertette. Az anyagfáradás teória élőben is bizonyított: egérben 100 ciklus épített, míg 7000 ciklus rombolt. Az értékek élettelen anyagoknál is tág határok között mozognak, ezt a biológia tovább növeli. Élő szövetekben a következőket is érdemes figyelembe venni: a nyugalom leépüléssel jár; a rövid ciklusok építenek – a hosszúak rombolnak; a gyógyulási folyamatok közbeszólnak; a károsodott szövet terhelése lehet kedvező vagy ártalmas. Patkánykísérletek szerint a nagy erejű ismétlődő feladatok fiatal állatban növelték a csonttömeget, míg idős állatban osteoporosist okozott. Kísérletesen vizsgálva mozgásmintázatbeli és EMG különbségeket találtak nők és férfiak elfáradási tünetei között, amikor ismétlődő, vállmagasságban végzett feladatokat kellett végrehajtaniuk. Dán kutatók új megközelítése az „intelligens testedzés” (IPET), melyről 2017-ben cikkük jelent meg: az egyén teljes (munkahelyi+szabadidős) fizikai megterhelésének optimalizálását tűzi ki célul, ellensúlyozva a mozgásszervek munkahelyi kedvezőtlen túl és alulterhelését. Az IPET alapján végzett komplex munkahelyi beavatkozások egyik kulcstényezője a munkaidőben végzett, legalább heti egyórányi specifikus edzés.
Irodai tapasztalatok
Laboratóriumi kísérelt során egy szellemi igénybevétellel járó, negyven perces számítógépes feladat során a fáradással ugyan a teljesítmény nem romlott, de a székben való oldalsó mozgások variabilitása és komplexitása megnőtt. Egy, átlag 0,9 órányi okostelefon használattal járó, összesen háromórányi, gerincre rögzített érzékelőkkel, valós körülmények között végzett megfigyelés során az (egyébként idősebb és nyakfájdalmat erősebben panaszoló) irodisták között a kor és a nem, míg az egyetemisták között az okostelefon használati időtartam és testtartás együttese járult hozzá a mozgásszervi panaszokhoz. Hongkongi irodai alkalmazottak 74%-ának volt legalább egy testtájat érintő mozgásszervi panasza a 2015-2017-es időszakban, leginkább a vállban (69%), nyakban (49%) és a derékban (39%), s 39%-uk orvosi ellátást is igénybe vett emiatt. Egy, azóta már le is közölt, egyéves, véletlenszerű csoport besorolású vizsgálat alapján az ergonómiai beavatkozás+nyaki erősítő gyakorlatok kissé kedvezőbb kimenetellel jár, mint az ergonómiai beavatkozás+egészségfejlesztő tájékoztatás. Egy fejlődő ország 8200 informatikusa között végzett kérdőíves és foglalkozás-egészségügyi vizsgálat alapján a munkával összefüggő mozgásszervi panaszok aránya 76%; ezek pozitív összefüggést mutattak a korral, a testtömeg indexszel, a túlórázással, a kényelmetlen testhelyzetekkel, a statikus megterheléssel, a kemény felületen nyugvó könyökkel és csuklóval, az időkényszerrel és társbetegségekkel. Negatív összefüggést találtak a munkaközi szünetekkel, a rendszeres testmozgással és az ergonómiai ismeretekkel. Észt kormányzati dolgozók között a munkahely ergonómiai kialakításával elégedetlenek között gyakoribbak voltak a mozgásszervi panaszok; a kényelmetlen székek használói között a deréktáji panaszok. A szemfáradás együtt járt a mozgásszervi panaszokkal. Jobb ergonómiai kialakítású munkaállomások esetén magasabb Munkaképességi Index értékeket lehetett mérni.