Az IEA Firenzében rendezte meg 20. kongresszusát 2018. augusztus 26-30. között. A MET is ott volt. Folytatás:
A kedd reggeli plenáris ülés előadója kiemelte, hogy a technológiai fejlődés az 50-es évektől gyorsult be igazán, mely a munka komplexitásának ugrásszerű növekedésével járt. Továbbá, a 80-as évektől kezdve olyan gyorsan jönnek az újítások, hogy nincs idő az innovációt követően egy egyensúlyi állapot kialakulására. Ezen áttekinthetetlen és kaotikus viselkedés miatt a nem-adaptív és sztereotíp (babonás) válaszok gyakorisága megnő. A holnap problémáit úgy generáljuk, hogy a ma problémáit a tegnap tudásával próbáljuk megoldani. Ezért hangsúlyozta a kreatív előre gondolkodás szükségét.
A nyaki-válli betegségek szekció első előadója monoton munkát végzők prospektív kohorszában mozgóképfelvételről értékelte a testhelyzetet és mérte a kézzel kifejtett (szorító)erőket. A kimenetel a fájdalom volt. Fizikális vizsgálattal kórismézték a nyaki és váll betegségeket. Utóbbiak előfordulásának esélyét a következő tényezők emelték (csökkenő sorrendben): dohányzás, női nem, legalább 40 éves kor, rossz egészségi állapot, a vizuális analóg skálán >5,4-es érték. A három kilónál nehezebb munkaeszközök használata valószínűleg azért járt alacsonyabb eséllyel, mert ezeket csak rövid ideig lehet kézben tartani. Már a kisfokú flexió, abdukció és eleváció is emelte az értéket, de nem szignifikáns módon. Meglepő módon, de nem emelte a kockázatot az erős csippentő mozdulathoz (≥9 N) vagy markoláshoz (≥45 N) társuló kedvezőtlen testhelyzet. A következő előadó gyorsulásmérővel kereste a nyaki fájdalomra kockázatos tevékenységeket. Ebben segít az, hogy a trapézizom összehúzódási mintázata a fáradásra megváltozik. A vizsgálat szerint a magasabb asztalon végzett munka hatására nőtt és térben fókuszáltabb lett az izomaktivitás. Az akaratlagos megfeszítés és ellazítás pont ellenkező hatást ért el. Ezek alapján változatos munkafeladatokat javasol. A pszichés terhelés nem járt változással. Az amerikai előadó a kamion utánfutó alátámasztó kurbli tekerését vizsgálta EMG-vel. Arra jutott, hogy az optimális testhelyzet (szemből vagy oldalról) feladatfüggő. A hallgatóság szerint gépesítéssel érdemes megoldani a kérdést. A dán kutató szerint a munkahely-szabadidő-alvás egyszerre értékelendő, ezért a szabadidős (terápiás) mozgást igazítani kell a munkaterheléshez, a tevékenységi szinthez, a fájdalom jellegéhez és a motivációhoz (intelligens testedzés: IPET). A trapezius kapcsán kiemelte, hogy még akkor is aktív, ha az ember kattint egyet az egéren. Kutatásaik szerint robot-sebészeknél az ergonómiai elvek alapján tervezett speciális szék nem volt jobb a sima irodai széknél. A specifikus edzés viszont csökkentette a panaszokat zenészek között. Helikopter pilóták elkerülhetetlenül kedvezőtlen nyaki helyzeteinek a hatását is sikeresen mérsékelték az IPET-tel.
Végezetül, két szekció is foglalkozott az ülő-álló munkahelyek hatásaival. Az első előadó a nagyobb perspektívát ajánlotta figyelmünkbe: Ausztráliában az irodai változásokat a zöld minősítés hajtja. A feladat a meghatározó nem pedig a helyszín. A pszichoszociális tényezők fontosabbak lehetnek, mint az antropometriaiak: a szemkontaktus miatt a dolgozók inkább magasabbra állítják be a széküket, mint ami a testméretekből optimális lenne. Egy kis csoportos vizsgálat szerint a különböző elosztásban (1-7:1) ülő-álló munkavégzés során az EMG-vel mért trapezius és erector spinae fáradás azonos volt. Mivel a szünetekben végzett tevékenység szerint lehettet különbséget tenni, ezért az előadó az ilyen irányú beavatkozásokat hatékonyabbnak tartja, mint az ülő-álló munkaállomást. Egy másik laboratóriumi kísérlet szerint az aktív vagy passzív pihenéstől, illetve munkaciklustól függetlenül, az összességében öt órát elérő statikus álláshoz mérhető eltérések társultak (izomgyengeség, ödéma, egyensúlyzavar), bár ezek másnapra teljesen kipihenhetőek. A következő előadó szakirodalmi áttekintése az egyhuzamban állásra maximum 40 perces határértéket hozott ki. Egy kísérletben a széken ülve, ülve pedálozva, illetve az állva végzett (kétórányi) munka esetén azonos kognitív teszteredmények születtek. A legtöbb klinikailag jelentős mozgásszervi panasz az állva végzett munka járt (derék, boka-lábfájdalom). Más kutatók sajátos mérőszerkezetükkel a gerinc nagyobb merevségét észlelték az ülő-álló munkaállomás használatakor, mely azonban nem járt EMG eltérésekkel. Egy nagy létszámú irodai csoportban végzett on-line keresztmetszeti felmérés szerint az ülő-álló munkaállomást gyakran használók azt egészségesnek, a termelékenységüket fokozónak, míg a nem-használók kényelmetlennek és zavarónak találták. Kísérletes körülmények között igazolták, hogy az ülő és az álló pozíció optimális beállításai különböznek. Állva a vállak lazábbak, továbbá gyakoribb a fájdalom és ezért rövidebb ideig bírják, illetve a csukló extendáltabb. A résztvevők egymáshoz képest és magukhoz képest is nagy különbséggel állították be a munkaállomásokat: az optimális pozíció személyre szabott, s tág határok között mozoghat (intra- és interindividuális különbségek). Mérhetően védett a mozgásszervi panaszok, bizonyos látási zavarok, a frusztráció ellen a gyakorlattal és emlékeztetőkkel kiegészített, az ülő-álló munkaállomások használatáról szóló oktatás. A résztvevők többet (jellemzően 40-60 percet) álltak. Produktivitásuk ugyan nem nőtt, de a munka minősége javult, és a gépelésnél kifejtett erő is kisebb volt. Egy másik kutatásban egy szoftveres emlékeztető beállítása 10%-ról 18%-ra tudta növelni a használatot (többen, gyakrabban, hosszabban).