Előrehajlás és derékfájdalom: nincs kapcsolat?

Dán fizikai munkások között 4-6 napig kisméretű, vezeték nélküli gyorsulásmérőkkel rögzítették a munkában, illetve a szabadidőben előrehajlással (>60˙, nem ülő helyzetben) töltött időt . Az alapján alakítottak ki csoportokat, hogy volt-e az elmúlt három hónapban derékpanaszuk (n=452) vagy sem (n=192). Ezt követően egy évig havi rendszerességű önbevallással kérdeztek rá a derékfájdalomra (illetve erősségére).

A két csoport között nem volt különbség az előrehajlásban eltöltött időben. A munkahelyen naponta medián 7,3 és 7,9 percnyi, szabadidejükben naponta medián 8,0 és 8,2 percnyi 60 fokot meghaladó előrehajlást mértek. A 10 és 90 percentilis értékek 2-3 és 18-22 perc körül mozogtak. A meglévő derékpanasz súlyossága nem befolyásolta az előrehajlással töltött időt („önkímélet”).

A téma első, prospektív kohorsz-vizsgálata nem igazolt összefüggést az új derékfájdalom kialakulása, illetve a meglévő panaszok rosszabbodása és az egy óránál rövidebb ideig tartó előrehajlással töltött idő között.

Az eredményeket befolyásolhatta az egészséges munkavállaló hatás, a viszonylag rövid napi expozíciós idő és az, hogy az expozíció mérése nem tehette lehetővé az expozíció esetleges hosszabb távú változásának számszerűsítését. A szerzők felvetik, hogy esetleg valamilyen időmintázat (tartósság vagy ismétlődés) vagy egyéb körülmények együttes jelenléte (törzscsavarás, emelés, pszichoszociális tényezők) lehet szükséges az előrehajlás derékpanaszokat okozó hatásának kifejlődéséhez, melyet a jelen tanulmányuk nem vizsgált.

A teljes cikk itt olvasható el.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük